Öt perc az éltre, csak ennyi ideje maradt, mire felismerte, hogy túlélte a túlélhetetlent... háttal dőlt az iroda mohás-nedves falának ... egy pillanatig sajnálta egyedi készítésű ingét...aztán a mohára bízta magát és sokkal jobban aggódott a kertben málladozó, félmeztelen női szobrok testi épségéért. A borostyán lassan Mogadé bokájára is felkúszott... mit bánta! -rágyújtott ...öt percem van az életre, csupán öt percem, mert minden ötödik percben újjá kell születnem, az eddigi összes tavaszommal, nyári melegemmel...hipotalamuszommal és amigdalámmal együtt.
Folyamatosan vetített filmben látja magát, életét, beszélgetéseit...szürke füstöt fúj magasan az égre, -francia eleganciával ívelődik nyaka...ilyenkor mindig Toulouse-Lautrec-re gondol és a tüzes kánkánra...és most kivételesen arra, ha két másodpercen belül nem sikerül íróasztala mellé száguldania, medvével táplált, ukrán ügyfelei hálátlanok lesznek.
Mogadé él.
