Jó lenne nem "gyermekkortalanítani" a gyerekeket ...laikus szemmel

Az ember lelkében örökké picit  gyermek marad...és amikor senki sem látja " gyermekeskedik"...Én radírgumi halmozó voltam ...imádtam őket...az állagukat...a formájuk....az illatuk...és bevallom ma is van egy radírgumi- készletem az "emlék-fiókomban"...nos mindenki lelkében bennragad egy darabka gyermekkor...és valószínű ez így helyes!
Azonban az infantilizmus nem a jófejség vagy az örökfiatalság  jele...nem árulok el titkot, he elmondom bizony az infantilizmus fejlődésbeli lemaradottság....ezért csak óvatosan vele!

A gyermekkor felhőtlenségének biztosítása és a lehető leghosszabb ideig való meghosszabbítása, minden szülő célja és feladata.
A gyerekkor megszűnik :
- felnőtté válással : melynek az ember  biológiai-pszichikai  fejlődése által behatárolt jelei vannak és a szükséges fejlődést vélelmező korhatár elérése következményeként áll be.
-idő előtti felnőtté válással : ennek két esete van...:
       - felnőtté válás ...véletlenül ...családi szeretetben...a gyermek akaratából...szülők csillogószemű beletörődésével...ez bosszantó
       - felnőtté válás ...véletlenül...a család egységének megbomlása következtében...ez szívszorító.
A természetszerű felnőtté válás határvonala a : felelősségvállalás.  Önmagában a felelősségvállalás tudatosítása szükséges...gyakran a családok valamilyen állatot vásárolnak a csemetéknek, hogy gyakorolják szépen a felelősséget...de szerencsére ekkor még lehet lazsálni...ha nincs kedv vagy "hirtelen hőemelkedés" állapota feltűnik...a szülő "kimenti" a felelősség alól a csemetét.
Azonban a tervezett-állandó és összetett felelősségvállalás a Felnőttkor vitathatatlan kezdete...ezután nincs megállás...felelősség a tetteinkért, felelősség önmagunkért, felelősség szavainkért és innentől kezdve ...sokszor felelősség másokért...

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér...ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el... "
Bejegyzésem apropója, megdöbbenésem és szörnyülködésem, hogy mennyire tragikus egy gyerek, - akinek a védelem és biztonság legmagasabb fokára lenne szüksége - " gyermekkortalanítása"...egyik pillanatról a másikra.

Kicsit neheztelek azokra, akik szándékosan , idejekorán "felnőttesítik" a csemetéket :

- akár a felnőttkorhoz társítható magatartásformák utánzásának engedélyezésével
-akár a nemiséget, mi több közösülést imitáló táncok, ruhák engedélyezésével, sőt egyre gyakrabban látom azt, hogy a kámaszútra csípő mozgást leutánozó gyerkőc a felnőttek kedvence...csillogó szemmel..csapkodják össze a tenyerüket...örvendezve a "tehetségnek"...
Ez csak egy vélemény..én így Vélem...
Segítsünk!! Nekik.!!! Ők csak Gyerekek!! Tőlünk lesik a mozdulatokat...a válaszokat...példák vagyunk!! ...és rajtunk áll, mikor és mennyire "sérülnek"...
Legyünk Jó példák!!






 

Érzés Háború és Béke?? Feelings On & Off ??

Van, amikor bizony nagyon nagy ajándék a kapcsoló...a háború kikapcsoló :)
Bizonyos csatákban, egy ideje nélkülem, de ellenem  folyik a küzdelem tovább ... én lobogtatom eszeveszettül a fehér zászlót, követet küldök...de mégis csak lőnek...lőnek... Béketárgyalásokat kezdeményeztem, diplomáciai kapcsolatot kíséreltem meg létrehozni, elismertem felségterületüket...enyémről  azonban nem áll módomban lemondani...Nem területszerzési szándék indította háború...nagyon nem... és  mégis ...szünet nélkül lőnek és lőnek ( sokszor bakot)...
Haditanácsadóm , K. Barátnőm szerint, meg kellene értetni az anatómia törvényeit meghazudtoló helyen állomásozó agyukkal...hogy vééége...én sajnálok további energiát elfecsérelni...ezért nem veszek tudomást ellenem háborúzó ellenfeleimről ...
A  hadijogi tárgyú hágai egyezmények,  a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló minden rendelkezést tiszteletben tartok...hiábavalóan...egy rövid ideig tűzszünet...már már felcsillan a remény neonfénye háborús övezet lelkemben, hogy ...most...igen..talán már nyugodtan alhatok...nem lesz hátbatámadás...esetleg megsemmisítő szőnyegbombázás....és lelkembe visszatelepedő derű nyugalmát...acélrepeszeket süvítő robbanás ismét szétdúlja...
Mit tegyek???...mondom VÉGEEE...nincs háború, nem kell...felesleges...
PACE-van...hahóóó...
Leharcolt Katonák...sipirc haza...nyugodjatok meg széééépen...
Ezek után ...mi vár rám....ajajj...:))