Hildegárd napján nesztelen...

Hildegárd napján nesztelen, belém köszöntött az Ősz... pórusaimon keresztül szippantotta fel a lelkem...
...már napok óta érzem, hogy közelemben van,  nyakszirtem simogatja, mély nyugalommal pásztázza vékonyodó lépteim.... láthatatlanul is, de vigyáz rám...
talán egyszer láttam is,  újságot olvasva a metró mozgólépcsőjén lefele menet...csíkos nyakkendőben...azután nem mutatkozott...nem sietettet... közeledett nesztelen ..és várt!
Várt... őszi újjászületésemre!! ... a szeretetemre...

...szeretem, a már didergő nyirkos hajnalt, forró arcomon...
...szeretem, a gőzölgő narancstea puha illatát... a fonál-vékony esőcseppeket arcomon, mik lemossák a nyár porát...
...szeretem figyelni az embereket...és látom őket otthonukban- egymásba "bekuckózva"... mély, puha melegséget keresve...
... délutánonként szapora léptekkel, tócsákat kerülgetve, széllel szeretkezve...sietnek... már sietnek...Valahová... Haza... Hozzám.

Bekopognak...barázdált arccal..ősz illattal hajukban...letopogják cipőikről a  sarat, vizet... és ... lelkük feloldódik az illatos szoba-melegben... megérkeznek Ősz-szobámba...
Én narancsteával kínálom őket és vaj-puha szerelemmel ...és hallgatunk... hosszan...és nyugodtak vagyunk, mert megtanultunk hallgatni is végre...
..és azt, amit nem mondtunk ki sem tavasszal, sem nyáron...nos, azt...Ősszel, a gyertyafény és teagőz...szavak nélkül eltáncolja...

A csend után... továbbmennek... " toccsannak : térdig, tövig, derékig...senki sem látta, mégis beszélik..."
... becsukom utánuk az ajtót... teámba révedek..és szólok hangtalan Hozzád!!!

Jó lenne nem "gyermekkortalanítani" a gyerekeket ...laikus szemmel

Az ember lelkében örökké picit  gyermek marad...és amikor senki sem látja " gyermekeskedik"...Én radírgumi halmozó voltam ...imádtam őket...az állagukat...a formájuk....az illatuk...és bevallom ma is van egy radírgumi- készletem az "emlék-fiókomban"...nos mindenki lelkében bennragad egy darabka gyermekkor...és valószínű ez így helyes!
Azonban az infantilizmus nem a jófejség vagy az örökfiatalság  jele...nem árulok el titkot, he elmondom bizony az infantilizmus fejlődésbeli lemaradottság....ezért csak óvatosan vele!

A gyermekkor felhőtlenségének biztosítása és a lehető leghosszabb ideig való meghosszabbítása, minden szülő célja és feladata.
A gyerekkor megszűnik :
- felnőtté válással : melynek az ember  biológiai-pszichikai  fejlődése által behatárolt jelei vannak és a szükséges fejlődést vélelmező korhatár elérése következményeként áll be.
-idő előtti felnőtté válással : ennek két esete van...:
       - felnőtté válás ...véletlenül ...családi szeretetben...a gyermek akaratából...szülők csillogószemű beletörődésével...ez bosszantó
       - felnőtté válás ...véletlenül...a család egységének megbomlása következtében...ez szívszorító.
A természetszerű felnőtté válás határvonala a : felelősségvállalás.  Önmagában a felelősségvállalás tudatosítása szükséges...gyakran a családok valamilyen állatot vásárolnak a csemetéknek, hogy gyakorolják szépen a felelősséget...de szerencsére ekkor még lehet lazsálni...ha nincs kedv vagy "hirtelen hőemelkedés" állapota feltűnik...a szülő "kimenti" a felelősség alól a csemetét.
Azonban a tervezett-állandó és összetett felelősségvállalás a Felnőttkor vitathatatlan kezdete...ezután nincs megállás...felelősség a tetteinkért, felelősség önmagunkért, felelősség szavainkért és innentől kezdve ...sokszor felelősség másokért...

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér...ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el... "
Bejegyzésem apropója, megdöbbenésem és szörnyülködésem, hogy mennyire tragikus egy gyerek, - akinek a védelem és biztonság legmagasabb fokára lenne szüksége - " gyermekkortalanítása"...egyik pillanatról a másikra.

Kicsit neheztelek azokra, akik szándékosan , idejekorán "felnőttesítik" a csemetéket :

- akár a felnőttkorhoz társítható magatartásformák utánzásának engedélyezésével
-akár a nemiséget, mi több közösülést imitáló táncok, ruhák engedélyezésével, sőt egyre gyakrabban látom azt, hogy a kámaszútra csípő mozgást leutánozó gyerkőc a felnőttek kedvence...csillogó szemmel..csapkodják össze a tenyerüket...örvendezve a "tehetségnek"...
Ez csak egy vélemény..én így Vélem...
Segítsünk!! Nekik.!!! Ők csak Gyerekek!! Tőlünk lesik a mozdulatokat...a válaszokat...példák vagyunk!! ...és rajtunk áll, mikor és mennyire "sérülnek"...
Legyünk Jó példák!!






 

Érzés Háború és Béke?? Feelings On & Off ??

Van, amikor bizony nagyon nagy ajándék a kapcsoló...a háború kikapcsoló :)
Bizonyos csatákban, egy ideje nélkülem, de ellenem  folyik a küzdelem tovább ... én lobogtatom eszeveszettül a fehér zászlót, követet küldök...de mégis csak lőnek...lőnek... Béketárgyalásokat kezdeményeztem, diplomáciai kapcsolatot kíséreltem meg létrehozni, elismertem felségterületüket...enyémről  azonban nem áll módomban lemondani...Nem területszerzési szándék indította háború...nagyon nem... és  mégis ...szünet nélkül lőnek és lőnek ( sokszor bakot)...
Haditanácsadóm , K. Barátnőm szerint, meg kellene értetni az anatómia törvényeit meghazudtoló helyen állomásozó agyukkal...hogy vééége...én sajnálok további energiát elfecsérelni...ezért nem veszek tudomást ellenem háborúzó ellenfeleimről ...
A  hadijogi tárgyú hágai egyezmények,  a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló minden rendelkezést tiszteletben tartok...hiábavalóan...egy rövid ideig tűzszünet...már már felcsillan a remény neonfénye háborús övezet lelkemben, hogy ...most...igen..talán már nyugodtan alhatok...nem lesz hátbatámadás...esetleg megsemmisítő szőnyegbombázás....és lelkembe visszatelepedő derű nyugalmát...acélrepeszeket süvítő robbanás ismét szétdúlja...
Mit tegyek???...mondom VÉGEEE...nincs háború, nem kell...felesleges...
PACE-van...hahóóó...
Leharcolt Katonák...sipirc haza...nyugodjatok meg széééépen...
Ezek után ...mi vár rám....ajajj...:))

döntöttem..Gt...és kicsit elvonódtam :))

A bürokrácia kitalálta a határidőket, melyeket napok, hónapok, évek szerint kell számítani...aztán van anyagi jogi és eljárási jogi jellegű határidő.. no és van a világ legrövidebb határideje...szubjektív határidő...az egyperces igazság határideje....

Évek hosszú során át, rengeteg egypercesben volt részem: egyperces novellában...egyperces élvezetben...egyperces késésben...egyperces elő-,köz-és végjátékban...egyperces hírlevélben...egyperces tréfában...egyperces szerelemben...no, de egyperces igazságban??? - ezidáig nem volt szerencsém részesülni...és tessék relatíve most, összefutottam vele...hogy összefutottam enyhe megfogalmazás...nekirohantam fejjel!!...gondolván "áh...az egyperceseken mindig egy perc alatt túl van az ember lánya..aztán aaannyi...és egyébként is szilárd lábakon áll az önbizalmam..." -gondoltam nem kis szerénységgel...

Tudásom, tapasztalatom és libbenő kis ruhácskám nyújtotta biztonságburokban...kacéran és céltudatot sugárzó, enyhén összehúzott szemöldökkel, harci színeket aurámra festve....közelítettem...olyan sok himihumi amerikai film mosta lúgosra agytekervényeim, hogy a kisujjamban volt a kerribredsókodás...így a hülyék ( csak mások által észlelt )  túlzott magabiztosságával : egy mozdulattal kitéptem egy kötelmi jogi mű mellől ... azt, hogy miért pont Őt?? (mint később kiderült az  egyperces igazság forrásanyagát, a Gt.t....) fogalmam sem volt!!


Mai napig megválaszolatlan kérdés számomra is, hogy mi alapján döntöttem...a Gt. mellett ...nem volt új...nem volt attraktív fedőlapja...vékonyka volt...a robusztus kötelmi jogi kiadvány mellett...de Ő volt... legalábbis úgy éreztem...

Mert szakosodni kell...és dönteni...jól vagy rosszul, de dönteni kell...és én Mellette döntöttem...a részvénytársaság, részvénykönyv és gazdasági társaság mellett....a Gt. mellett...része lett az életemnek ...egyik mozdulatról a másikra...



"Vigyázz!! nem neked való!..olyan száraz és rideg..és engedd meg a személyeskedést- olyan " kőszívű." - aggódott miattam K. Barátnőm...
Hm...-gondoltam...K. paradoxonokban nyilatkozik...nagyon meg akar óvni...valamitől...kőszívű emberrel már találkoztam, de, hogy kőszívű Gt. is létezik...erre csak most tudok igenlően válaszolni...

Nálam a "megtudomcsinálnierősvagyok és rettenthetetlen"  lemez volt elindítva... így lélekben eltántoríthatatlan lettem második választottamtól...a Gt.-től!! Velem van reggel-délben- este..és őszinte leszek...éjjel is...pedig ő az igazán egyperces igazság, a világ legrövidebb igazsága...jelen pillanatban is változásban van...mialatt írom ezeket...valaki épp saját szája íze szerint próbálja alkalmazni, ahogyan én is a sajátom szerint...

Első alkalommal ...csak úgy felütöttem...és abban a pillanatban hozzám szólt ( és nem adagoltam túl a zöld teát és a kelleténél több MemoLife sem volt bennem) ..."adok egy percet...kérdezhetsz bármit ... és én elmondom neked...az Igazat...óra indul!..."- ettől lefagytam...ott...és akkor...

Azt azért tudjuk, hogy egy kérdés megfogalmazásához minimális tárgyi- témaköri ismeret szükségeltetik ...akkor én mindezek híján voltam...így kívülálló számára...hallgattam!- bennem azonban a szakmai gépezet kattogott...remek lehetőség...megkérem fedje fel a kiskapukat....a joghézagokat...átfedéseket...ellentmondásokat.. árulja el a gyenge pontjait...- de a gondolat elrabolta kiszabott  igazság percem...így az  egyperces Gt.s igazságom  nem került a felszínre...egyelőre!...

Olyan  számomra, mint egy jutalom...egy ajándék...egy energia forrás ...egy beszélő Gt....aki egyperces igazságok tudója....mennyei ajándék...megőrzöm...ameddig hatályos...
Elutazom, velem Van...hazajövök, velem Van... kis helyen elfér ..többnyire a fejemben, de nyomtatott formátumban is csak A5-ös méretű...

A Gt.t én akartam, mert engem akart a Gt.!!- nem egyszerű eset...lassan patológiai  :) ... bele lehet ám bonyolódni ...rendesen...de döntöttem...ő az utam...járni fogom...mit járni...masírozni!! :))

A Hősök megismerésének tilalmáról...

Én úgy vagyok, hogy szívesen ismerek meg új embereket...de vannak, akiket több év  eltelte után sem akarok megismerni, felismerni.... félek csalódnék Bennük...és valójában azt sem tudom eldönteni , hogy Illúziók vagy Valóságok??

Akiket Hőssé tesz a róluk alkotott elképzelés és az álom  megtartja fényüket és varázsukat, nos Őket akarom  én is megtartani, egy általam, tudatosan és szigorú szabályok alapján  kialakított álomvilág határain belül ...
Ők...vannak..és, mint említettem nem szeretném megismerni őket...mi több soha nem akarok Velük beszélgetni, Róluk hallani vagy bármit is tudni érzéseikről, gondolataikról, vágyaikról, álmaikról...nem....

...és nem azért, mert haragszom vagy neheztelek   rájuk gyerekes hiányosságaik miatt,...  ... nem, egyszerűen  annyira Fantazmagóriák, hogy képtelenség belepréselni Őket a hétfőtől-hétfőig tartó életembe...ha meg bepasszírozom őket, egy két órácskára...szétzúzzák Energetikai inspiráció országom...( itt lakik a cekker, prakker,stb.)

Éjszakánként álmomban: megmentettek , megvédtek, lovagok és úriemberek voltak...eveztek hullámzó tengeren...meghűtötték a forró levest...
Nappal : tornyokról meséltek...vizsgán éreztem fogják a kezem, súgnak a fülembe...és én szerettem Őket...nagyon...ijesztően...abban az Álomban...de csak abba a díszletbe fértek bele...és mint Lidércek... a lemenő nappal szállták meg elmém és testem minden sejtjét és napfelkelte előtt eltűntek...tátongó ürességet hagyva a lelkem házában...

A Titkot, a Misztériumot tudatosan  meg kell őrizni és homályban kell tartani... régi bölcsesség..
...az érdeklődés megszűnik, amint hétköznapivá silányul a Titok...a Hős stresszes, egoista, gerinctelen barom lesz...nem köszönöm...én éppen ezt a Hőstelenítést nem akarom látni...nekem szükségem van az álmokra...a Hőseimre...

A legizgalmasabb dolgok, mint tudjuk az agy működésének következményei, szüleményei...kevesebb információ birtokában ... kellő képzelőerő és emóció  keveredése folytán megszületik a hétköznapok mennyei leképzése...a szemi-realitás...egy álomvilág...

Szóval a Hősök,Hősök...őket nem akarhatjuk megismerni, megérteni, birtokolni, számonkérni, nyomonkövetni...Nekik más a szerepük...az Ő feladatuk a hősködés....lássuk mire képesek???

Tetszik? Nem?? ...így marad!

Felnőtt korban átértékelődik az Idő múlása...nem lesz jobb vagy rosszabb, egyszerűen más lesz...más..
A korábban, Örökkévalóságot jelentő nyári szünet, átélhetetlen hosszúnak tűnt...és tessék, mire " megnövünk" pillanat gyors villámlássá válik...és tudatosan kell kihasználnunk minden percét,különben lemaradunk róla...

... az élet "egyszerű változatának" használata korában, mikor még szép-jó, szabad-tilos, irányítótáblák vezettek, olyan elérhető közelségben volt a nyár és az elképzelés...minden lehetséges volt...de mi történik velünk??...mitől rövidül évről-évre a nyár és szaporodik az őt kísérő Gondolat??....miért bonyolódunk bele annyira az Életbe??...és mitől válik minden fokozott és túlgörgetett Gondolat, megoldhatatlan feladattá??... mitől lesz a kimondott és érzett "szép"-ből : tetszetős, gyönyörködtető, csodálatos, stb. mindenféle változat???? ...hogy a választékos társalgás remek demonstrációja??!!...(az lehetséges...de sokszor érzelem nélkül, üresen konduló társalgások születnek...emiatt)


Gyakran egy szín -illat-áradat, hirtelen és irányíthatatlan időutazás áldozatává tesz...idő-utazom utcán, metrón...és álmaimban is...és a Jelenben is !!!! :

Nem beszéltük meg korábban...egyáltalán... sosem egyeztettünk helyet  és időpontot...bármikor , bárhol  volt az állandó helyszínünk...
Most éppen egy gyors ugrással kerültünk erre a filmkockára...
...szinte egyszerre érkeztünk....Ő előttem pár lépéssel...láttam, amint befordul a kereszteződésnél  jobbra...és  a kávézóhoz ér...
Izgultam...nagyon...zavarban voltam- ennél is jobban! ( Mindig irigykedtem azokra, akik zavarukban megnémultak -  én ellenkező diagnózist produkáltam, azaz roppant gyorsan és intenzíven fecsegtem...badarságokat...) és ...már hallgattam belső önmagam, a zavarodott fecsegőt, amint recsegő patefon- hangon ontja a badarságokat ( remegő kézzel és lábbal) ...és....másodpercek alatt tönkreteszi a meghitt találkozást vagy egyszerűen lehetetlenné teszi egy ilyen bensőséges találkozás kialakulását...

- "Szia!....csokis sütit kértem neked is!- tejes kávéval...mondta halálos nyugalommal és már-már bosszantó természetességgel...
...ahogy ránéztem....ott ült ... csillogó szemmel...tökéletesre nyírt , gentleman hajjal, ingben...a másodperc töredéke alatt megfordult a fejemben, hogy vannak  érzelmi ,anyagi és intellektuális kötődések...( a kötődések létét elismerem, de a kötődésektől való minimálisra korlátozott függés híve vagyok)....és van ez a kötődés....a lelki...és köztünk ez utóbbi volt...és minden találkozás alkalmával szorosabbra rántja lelkünk , egymáshoz szorítva ... meghatározva,elkövetkező Nyaraink...

...Ültünk a Cukrászda teraszán ...és néztük a tökéletes Brownie...folyékony belsejét...( nem, nem az úszó dinnyehéjat)... és mintha kiolvasta volna szeme szikrázásából fenti gondolataim...elhallgattunk...mindketten sorsunkba merülten!!...és már bennem sem fecsegett a felszín...
...és a közénk ülő csend közvetítette Gondolataink...szó nélkül megértettük...éreztük..." Ő az!!- a Lelki-társam...és ezen... évek, gondok, távolságok és korlátozások ....és egyáltalán semmi nem változtathat...ezentúl már így marad...az egyre rövidebb nyarakon át...
Velem lesz...és minden nyár-illat-áradat közelebb hozza őt...
Arca mindig arcom felé fordul...ébren és álomban is....mindig Ő marad a Szó...a némaságon át...

Fura entitás az Idő...a Bölcsek mindent megoldó, meggyógyító...Mesternek tartják...rájöttem szeretem ezt a Mestert...Múltját-Jelenét- Jövőjét...

( Az lehet, hogy a gyerekkori nyarak varázsát vissza már nem hozza semmi...megismételhetetlenek, de rájöttem, szeretem a felnőttkor Nyarát is...nagyon!!...lehetőséget ad, a tudatos szellemi-érzelmi fejlődésre...szabadon...ahogyan régen csak  álmodozhattunk róla...)

Pedig volna még...

mondanivalóm....arról, hogy a világ olyan amilyenné magadban kialakítod...és hogy minden illúzió ...és rengeteg a szabadon szaladgáló illuzionista ... és...  túlkínálat  van a collos Houdinikből is...

...eddig jutottam az elmélkedésben...amikor kiléptem a hűs kávéházból és a forróság lélegzetelállítóan szoros öleléssel rátapadt testemre...attól féltem összeroppant... és nem lehetett kíméletesen lerázni vagy durván, gorombáskodva elriasztani...velem volt...hevített... igazi Perzselő Nyár...nagyon rég vártam már ezt az érzést...és a szorításától nehézkes lélegzetem , hiányos ütemét  számlálva, billegtem a belvárosban...beletörődve, hogy bőröm kissé csillogóbb az elvártnál, de az utánam forduló tekintetek, magabiztosságom szilárd alapját erősítették...
...én sosem voltam nyárrajongó (döbbentem magamra)  és tessék... most egyenesen izgat... gondolkodni próbáltam mikor változtam meg ??...ennyire... de konkrét naptárban behatárolható időpont jutott eszembe ,ami megrémített ...miért emlékszem ilyen pontosan arra a napra???? ...
Minek agyalok folyamatosan??? - kattogtam a lezáró akkordot! és csak úgy "semmire nem gondolni" tézisét próbálgatva....  kísérletezni kezdtem lépésemmel....  rájöttem ha mélyebben-szélesebben mozdítom csípőmet...és a végtelen jelét próbálom járás közben  csípőmmel leírni ...megszabadulok egy-két utcasarokig a Gondolattól...ami miatt beleszerettem a nyárba...
...nem jutottam dűlőre magammal,  a gyalogos átjárást tiltó "piros lámpás "kizökkentette testem, járásban /tipegésben/ végtelenített táncát...

....és pillanatok alatt helyrehozhatatlan következményeket okozva...megállapítottam..."megsütött a nap" :

Széket vittem az öreg fa alá... és a körlocsolót teljes szórásra állítottam és egy vödör jégkockát szereztem be a hűsöléshez...szenvedtem ... túlhevített önmagam teljesen ellazult a széken ... fejem hátrahajtottam és nyakamon a fájóan égető- jeges víz...hűtötte lüktető artériámat...piros selyemruhám teljesen átázott, rám tapadt.... hűsített ... vérem zubogása...szúrta  plátói énem edzette szívecském... de ragacsos érzelmi ömlengést nem engedhetek meg magamnak ...annál inkább borzongást és lúdbőrözést...  nem fecséreltem az időt...belezúdítottam tíz-tizenkét jégkockát ruhámba...

... éreztem vizcseppek  gördülnek  bőrömön...és erős nyomás tenyerel  hátamon... " Elnéézéééést!!! Zöld!!!" elégedetlenkedett egy dundi,  melegtől vérvörös arcú nő  ...és  fizikai fölénye tudatában, sodort át az átjárón...

Forróság még most is hatalmában tart...



 

Leopold Bloom

Vannak megfejthetetlen és érthetetlen  Rejtélyek az életemben... ilyen például a James Joyce : Ulyssese ...tizenhat éves koromtól kezdve minden évben " nekifutok"....aztán összecsukom...és azt nem értem, mi késztet arra, hogy minden évben a főhőst  borotválkozása közben elhagyjam...és egy határozott "könyvösszecsapó" mozdulattal, eljövendő románcunkból úgy meneküljek, hogy voltaképp esélyt sem adok Leopold Bloomnak a bizonyításra....de vannak hősök, akik egyszerűen emészthetetlenek.....nem terhelem a gyomrom velük ( gondoltam )...akkor sem, ha ez a kultúrsznobizmus megszentségtelenítésének számít...
...nos, évfordulónkon kinyitom  ismét  a könyvet...szemrehányóan figyel... Leopold Bloom...és mindig dühösebb és morcosabb... azt hiszem már ő is kezd kiszeretni belőlem és a pasik amúgy is rosszul kezelik a borotválkozás közbeni drámákat...és kivetített gondolatai azt kérdik : " mi a francot akarsz kislány??? ... döntsd már el....még megvágom magam...!!!"

Döntöttem: idén  odaadó leszek ... és Neki... nem tántoríthat el senki és semmi ...most .... Vele ...
 

Hétfői énem: nukleáris fúzió,szirupos-női cukiság-szupcsisággal, empiriókriticizmus na és a valóság...

Engem kezd zavarni, hogy folyamatos elvárásoknak és érzelmi zsarolásnak vagyunk kitéve nap mint nap...lassan minden második ember megfelelési-prostituált.
Elvárások, elvárások, elvárások a számunkra idegen emberek részéről, a "társadalom"irányából valamint érzelmi zsarolás a velünk valamilyen közelebbi kapcsolatban álló emberek részéről...

Az eredmények szerint, tehetetlenek vagyunk..már az etetőszékben , a búgó-repülő ételfalatkák korában is "másért kapjuk be!"..."...ezt a  falatkát mamiért, no még csak ezt a falatkát az apuciért..."( és vajmi keveset változik az évek során...).
Olyannyira rákapunk a " tedd meg a kedvemért "ízére, hogy azt látom,  tejfeles szájú, az érzelmi zsarolást mesterien űző és a sunyiság kórságával fertőzött 9-10 éves gyerekek sakkban tartják a legtehetségesebb szülőket is...Szóval már ilyen kis korban "elromlik" valami ....
És Mindenki csak nyel...az elvárás-diktátorokhoz általában anyagi-szakmai érdek fűzi a Megfelelőt... azonban a legszörnyűbb, ha a szeretetéhség miatt írjuk alá gondolatban az " érzelmi zsarolási szerződést" !!

Persze... nem lehet rideg, egoista emberként lezavarni az életet, azt keresem és próbálom megállapítani, hol az a határ, amikor még kimondhatjuk - bántó szándék nélkül-  " állj!!!- eddig és egy lépést sem tovább"...
Hogy szakadhatunk el úgy az Elváróktól és Ézsarolóktól, hogy ne sérüljünk???? 

Magyarázat:

Nem az együttélés alapvető normáit megfogalmazó társadalmi elvárások zavarnak, nem az piszkál, hogy a súrlódásmentes együttéléshez alapvető normákat figyelembe kell venni . Én hiszem és vallom, hogy ezen  társadalmi szabályok-előírások szem előtt  tartásával kell alakítanunk mindennapjainkat csupán az nem hagy nyugodni, hogy miért olyan nehéz, az önálló-alkotó gondolatot is megfojtó elvárás-spirálból kiszállni.

Kezdem úgy érezni - egy ideje- minden napom azzal telik, hogy Valakinek éppen Megfelelek .
Megfelelek : az ügyfélnek ( gyakran érzem a " találkozós partner" személyisége engem is befolyásol...egy-két mondat után tudom, ki ő és mit szeretne hallani, milyennek képzel el és milyen választ vár tőlem...), az Anyunak, a Férjemnek...
és mi van velem??? ...a megfelelések sokaságában Megfelelek-e önmagamnak?????

Mindenkinek megfelelni fizikai képtelenség...és az utóbbi időben irreálisan meseszerűek az elvárások!
Ki a csoda érti az egészet?! - és még azt sem értem, a Elvárók és a Ézsarolók miért utálják annyira az igazságot...igyekszem mindenkivel a legőszintébb lenni, de legtöbbször a rövidebbet húzom...nem fér a fejembe, hogy miért néznek hülyének, ha olyan őszinte vagyok egy Emberrel, amilyen vele csupán homokba pisilő kis pajtása volt...

Ja, hogy nem divat az Őszinteség?!- és hogy gyerekes vagyok???

Egyszóval:
Mindenki akit Elvárók és Ézsarolók "üldöznek"...: nyugalom, nyugalom...nincs tökéletes ember...csupán szép és nemes dolog, ha arra törekszünk...törekedjünk!-de magunkért...csupán önmagunk előtt nem illik "megbukni"...más előtt...hát ...megtörténik.

Más szóval:
Elvárók és Ézsarolók kicsit el kell szomorítsalak benneteket : cuki-szupcsi, atomfizikus, cselló-mesteri képesítéssel, Dr. címmel, öt nyelven folyékonyan beszélő, Konyhatündér/Ezermester ,perverz szexuális étvággyal ,és persze kifogástalan mellbőséggel/ bicepsszel és mediátori képességgel megáldott nő/férfi : n e m  létezik...

Esetleg, ha fenti kvalitásokkal rendelkező emberrel találkoztok...és nem UFO...kérlek, szóljatok!

Gondoltam, ma ezt gondolom...

Sok minden kavarog a fejemben, olyan nagyon sok dologról, eszméről, érzésről szeretnék írni, hogy a témabőséget már zavaró tényezőként élem meg...néha saját szemtelenül tolakodó gondolataim is zavarnak...
(  például ma is, az állam szuverenitásától kezdve a tárkonyos savanyúlevesig minden végig zúgott agyamon...)
Most mégis az akarati szabadság felbecsülhetetlen értékéről írnék egypár gondolatot.
Nálam bölcsebb, tanultabb, érettebb emberek évezredek óta rájöttek- mi több kétséget kizáróan meg is fogalmazták- az igazi boldogság az az állapot, amikor az ember nem áll függőségi viszonyban valamely vággyal, érzéssel,matériával...szóval semmivel.
Persze ezt a klisé szöveget már minden tinédzser (zsenge önjelölt értelmiségi) zúgta betéve...legalábbis " az én időmben, az én társaságomban..." azonban el kellett telnie több mint egy évtizednek, hogy patiszon panírozás közben, a fentiek értelmét meg is értsem!..és, hogy rádöbbenjek arra, milyen nagyon távoli a tinédzserként kitűzött "nő- eszménykép" személyemben történő megtestesítésének időpontja.
Az ideális állapot a teljes szellemi-akarati-érzelmi függetlenség lenne, ha elvonultan Nepálban élnék, valamelyik Karmapa szellemi vezetése-irányítása alatt....de így, ebben a nagy városban és a szakmámban...eléggé nehézkesnek vélem a megvalósítását.
...és itt...ezen a ponton, impresszionista ecsetvonással csatlakoznak az életemhez, "Útitársaim"  : emberek, eszmék,érzelmek, gondolatok...és első ránézésre összekeverik- maszatolják , kezdetben gyönyörű preraffaelita festmény-életem...
A tizenhetedik panírozott patiszon elkészítése után már tisztán éreztem és tudtam, hogy Ők azok, akik nélkül nem érhetek akként a Nőként célba, akit megalkottam kislánykoromban...és rádöbbentem egy-egy hétköznapi teher, függőség alkalmat ad arra, hogy befele nézzek ...- oda, ahol mindenkiben él őszinte-tiszta gyermeki énje által kreált Nő vagy Férfi.
Így arra törekszem a jövőben, hogy olyannyira lehántsam magamról a függőség burkát, hogy az Életnek nevezett utazásom bármelyik pillanatában , bármely helyzetében, független szemlélőként nézhessem és beláthassam  az Utam.

Érdekes Utazás!! ...ezúton köszönöm Mindenkinek, aki Társam volt az úton vagy a sors a Jövő valamely megállóhelyén ülteti be mellém- rövid napsárga Érintés erejéig vagy hosszas jázminillatú évekig ....Köszönöm!

Márai Sándor:
"S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez.(...) Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.” ( Füveskönyv)

Forró rózsaolaj a gerincemen!

Voltak napok, idén tavasszal, amikor már nem bírtuk a sanyargató tanulást...ilyenkor menekültünk...gondolatban!! Nagyon sok mindent megtettünk,elkövettünk és elterveztünk ettől  kicsit könnyebbnek éreztük a ránk nehezedő tavaszt...a buja nárcisz illatot...a friss föld illatát...és a több ezer oldalnyi bibliográfiát.
Egy ilyen, többdimenziósan nehéz napunkon döntöttük el K. Barátnőmmel, hogy amint vége lesz a " tudományos kinzatásoknak" végrehajtunk egy mentális nagytakarítást...és elkényeztetjük azaz elkényeztettetjük magunkat...ma volt az a Nap...

Beléptem...kellemes finom illat és szemet gyönyörködtető berendezés...lelkes fogadtatás...hűvös levegő selyemsálként kúszott nyakamra és már a fogadó szalonban...elvarázsolódtam..."Földi Mennyország és az Élet szép és az mind itt van".... gondolatok cikáztak keresztül- kasul agyamon...
 Hercegnő-fürdő ...és egy pohárka, tökéletesen behűtött Chardonnay várt a kád szélén ... temérdek illatos mécses, félhomály és lótuszvirág , halk, már-már bizsergetően nyugtató zene...én és a Gondolataim...

Amint a rózsaolajos fürdő kioldotta lelkem felgyülemlett terheit  (és anatómiai szempontból is kellően laza izom- és ízület tónust  produkáltam...) következett  hosszasan  a nyugtató, illatos masszázs...
( rózsaolajjal ...pár csepp cseresznyevirág olajjal ...és a kihagyhatatlan magnólia olajjal )
A Mennyország illatát egy kis mécses kellemesen forró hőfokra hevítette...aztán ...nagyon lassan, óvatosan végigcsurgatta kedves L. a gerincemen...utána... lépésenként.... ellazult testem minden szegletén...és két mesteri-erős kéz kisimogatta belőlem a február óta felgyülemlett feszültséget, érzés- áradatot....
 ...minden olyan hihetetlenül lassan történt, a mozdulatok nyugalmat árasztottak...a szavak halkan suhantak a bambusz parkettára, akárcsak a mély-lila fürdőlepedőm ...

...feszültségtelenítve lettem...

Csak egy szóra...

Vannak napok, amikor gondolataim csak papíron mutatnak jól és csupán zárt körben életképesek...ilyenkor mindig azon aggódom, hogy ha kimondom hangosan, megbántok valakit ...ezt nem szeretném..ezért öncenzúrázom...

Mai szentencia ( általános igazságot kifejező velős mondás.):

" Az lehet, hogy a tüzet a Férfiak találták fel, de a Nők jöttek rá arra, hogyan kell játszani vele..." ( C.B)

Értve vagyok ??!

Felnőtteknek...

...nem volt szerelem első látásra...számomra semmit nem jelentett...egyszerűen nem érdekelt, nem foglalkoztatott,szóval nem ismertem. Létezéséről tudtam és arról is tudomásom volt, hogy sok buja nő táplál gyöngéd érzelmeket iránta...

Egy kétségbeesett tavaszi délelőtt találkoztam Vele...A tavaszi délelőttök nem kifejezetten az ilyen románcokról szoktak szólni...de az különleges nap, különleges tavasz...különleges év volt!

K.Barátnőm felhívott...eléggé szokatlan időpontban, hogy Ő, már ott van nála és menjek, mert csak rám vár...ekkor éreztem először, hogy az amúgy siető szívem egy-két taktust kihagyott a dalból. Az első találkozás izgalma meghatározta a sminkelésem pontosságát...pengeélet vasaltam hófehér "tárgyalós" ingemre...és elindultam.
Első érintése tenyerem belső felét simogatta...visszafogott, agyoncsomagolt érintés volt...semmi intimitás, semmi személyeskedés.
...hazavittem...hisz mindketten tudtuk, ez elkerülhetetlen lépés a közös jövőnk szempontjából. Izgatott kíváncsiság bujkált bennem és lúdbőröztem a gondolattól:
"...milyen lehet a "csomagolás " nélkül ?! milyen lehet ha a combomhoz ér?!..."

Csusszanva fordult az ajtóban a zár...táskám hanyagul az asztalra repült, a tűsarkútól is szinte azonnal megszabadultam...és...és szinte önkívületi állapotban kerültek le rólam a ruhadarabok...
...minden olyan gyorsan és a célra koncentráltan történt...remegésem a tetőfokára hágott - kibomló hajam arcomba zuhant, amint letérdelve ...ráhajoltam, hogy megszabadítsam a "csomagolástól"...
Reccsenve téptem le a felső  "védelmét"...majd óvatosabban - bevallom kissé félve- közelítettem a közvetlen érintéséhez...nagyon finom volt...rugalmas és feszes...ilyenről álmodoztam!!
Visszafogottan húztam magamra ( legszívesebben erőteljesen rántottam volna...)
...a bokámnál érzékien simogatott...majd tökéletesen passzolva kúszott a térdemen fölfelé a combomig...a combom felső részén rám tapadt szorosan...és ...és imádtam...most egészen rajtam volt!! és tökéletesen összeillettünk...

Nos, ilyen volt  legelső felejthetetlen  élményem, életem  első fekete színű, selyem combfixével!!



...

Idő-járása és a Papírkéményseprő...

...az Idő-járása rubinpiros tangó, végtelenített zenére...

Táncoltat becsülettel....nem fárad el, nem zilál....nem kér- és nem ad pihenőt!

 Amikor felkér, alázatos...incselkedő ...suttogóan elbűvölő.

Rábízod magad, erős karjával magához von és soha többé nem ér véget a tánc...nincs megállás, nincs szünet!

Rejtett technikájú készülékén két irányítást befolyásoló gomb használható : "gyorsabban" és "előre" ...nem, nem tekerhetsz vissza!!... nincs rá mód.

Azt sem mondhatod ( elbűvölően, szempillát kajánul mozgatva ): "...játsszuk  el azt, hogy csak most érkezel..és onnan vegyük újra..és ígérem jobb lesz Neked mint valaha álmodni merted ..."...nem létezik ezt a célt szolgáló, társított funkció...

Lehetőségeid a kötelező mozgásban maradás. Ezen belül azonban, kényelmi szemponttól befolyásolva döntesz és végigtangózod az Időd.

( Csupán néhány példa:

- Makrancos, Önfejű vagy...diktálni akarsz és a visszacsatolásokból úgy ítéled meg, hogy tudsz is!!..a tangóperc számláló 40. év körüli állásánál kiégett,gyomorfekélyes, de make-up önbizalomtól szépnek tűnő, közönséges-táncossá "avanzsálsz." 

- Odaadó,Önfeláldozó vagy...lagymatag, izomkontúr nélküli, fagylaltszínű- táncos leszel!!..a tangóperc 36. év körüli állásánál jelentkezik az " ilyen az élet, nincs mit tenni..." beletörődés-szindróma, amikor becsukott szemmel, összeszorított foggal , valahogy túléled a gyönyört is...

- ...és vannak a Pénzéhes Ribancok és a Prolikurvák : lesznek!...messziről..sőt csupán fényképről is megismered és felismered őket...)

Röviden ...táncolsz, ha akarsz, ha nem...nincs apelláta!

Ma megörököltem egy kuglifejű, tojáshéjszín  pofájú Papírkéményseprőt.

Pont.

.

Kispolgár...2011. június 24.-én..

 Azon gondolkodtam, hogy ma, 2011 június 24.-én létezik -e kispolgárság, mint társadalmi réteg?!? 
Aki rávágja gondolkodás nélkül  valakire..." Jajj Te olyan kispolgár vagy..." mit gondol voltaképp?? milyen jelentéstartammal használja ?... 
- a társadalmi helyzetét méltatja??...
- a méltatott tudata szerinti állapotára vonatkoztat???
- a kispolgári életmódhoz gyakran hozzátapadó jelzőkre gondol???
Kesernyés íze van ennek a szónak számomra, én óvakodnék hétköznapi, baráti társalgásban való  használatától...sértő lehet!!


A kispolgár mint társadalmi megítélést , hovatartozást  szimbolizáló , szociológiai  fogalom szerepel az alábbi költeményben:

József Attila : Kispolgár


Szállt a daru. Tüntén
révedtél mereven.
S csak mormolgattad ülvén:
az ott a szerelem.

A tömör földeken
dünnyögtél tétován.
Tünődtél, mért hagy el
a jómódú leány.

A faj, a faj szavát
gyűrte össze a szád.
S nem tudtad, hogy a fajt.
megosztja a világ.

Hogy tuskó kezű munka
s nyúlt ujjú élvezet
igazít utunkra.
Tied hová vezet?...

Nyúlós, tömött e táj,
hájas homály dereng.
Hüllők hona. Megállj!
A víz tompán mereng.

Vékonyulsz, elhajolsz
e puszta szélinél
s széjjelkapkod a sors
mint a füstöt a szél.

1930. december
  




( Kispolgár :kisiparos, kiskereskedő,alacsonyabb rangú állami alkalmazott. Kis magántulajdonnal rendelkező , idegen munkaérőt nem vagy csak kismértékben alkalmazó társadalmi réteg. Magyar Értelmező Szótár, Akadémiai Kiadó,2003)

Comédie Humaine avagy szabad fordításban, Ember, Te színjáték!!

Gyakran érzem, hogy sok egymástól különböző Világ-réteg létezik...úgy egymásra rakódva és hirtelen kitáruló átjárásokon keresztül, átzuhanunk egyik rétegből a másikba....csak így vagyok képes  megmagyarázni magamnak és ezzel együtt elfogadni, hogy ugyanazt a hús-vér Embert egyik helyzetben ( nevezzük világ-rétegben) megértem...míg rövid időre rá...meg sem ismerem!!
A Világ-rétegek díszletei adottak: az átzuhanó feladata?! vagy az is lehet  kényszere a gyors szerepcsere...aztán motivációtól függetlenül , szint zuhanás után, egy másodpercig mereven, üvegesen néznek..aztán a Beugró című műsort meghazudtoló gyorsasággal és ügyességgel , játsszák a díszlethez illő Szerepet!
Szerintetek egy átlagember  hány "szerep" betanulására lehet képes?!...vagy talán a zuhanással, kódolt információt kap a következő "jelenethez"??
Mi lehet a ciklikusan ismétlődő átváltozás oka?!
Lehetséges, hogy megfelelési kényszer???
Legjobb ember komplexus??
(...csak remélni tudom, hogy nem aljasság áll a metamorfózis hátterében...)

A választ sajnos Én még nem tudom....így figyelem továbbra is az előadás-sorozatot!
Szép estét!! Jó gondolkodást!!

Érzelmi nonkonformizmus??!

Mennyire érdekesek is vagyunk...mindenre  magyarázatot és  megoldást keresünk!! Azon a területen, ahol képletekkel, axiómákkal, logikai okoskodással megoldható a felmerült "probléma" ott még könnyűszerrel elboldogulunk. Megkeressük az élethelyzetre vonatkozó sablont, ráhúzzuk és összekacsintunk a társadalommal és önmagunkkal : " remek munka! ezt is megoldottuk "...de ahol a törvényszerűségek, racionális szabályok már nem érvényesülnek- az Érzelmek világában- ott bizony igen sokszor a legképzettebb Rációbajnok is bajban van....
Persze tudjuk, hogy az érzelmeket kordában illik tartani, nem szokás nagy nyilvánosság előtt kiteregetni ...   és azt is tudjuk már, hogy úrinő harisnya nélkül nem mutatkozik....konvenció, konvenció, konvenció!!!....és mi történik, ha érzelmi nonkonformisták leszünk???!!
Szép Napot és jó gondolkodást mindenkinek!!

Szentiván-éj...

Az év legrövidebb éjszakája előtt állunk,  ma Éjszaka, a nyári napfordulót ünnepeljük. A  hiedelem szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek.
Ennek fényében készüljetek a ma Éjszakára.....

"A képzelődés oly játékot űz,
Hogy ha örömre gyullad a kebel,
Megtestesíti ez öröm okát;
Vagy képzeletben, éjjel megijedve,
Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?"

(William Shakespeare :Szentivánéji álom,5. felvonás, 1. szín)

A teljességhez azonban hozzátartozik:

„Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24 ére esik, ennek oka azonban a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok, vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni” – mondta el a FigyelőNetnek Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára.