Tetszik? Nem?? ...így marad!

Felnőtt korban átértékelődik az Idő múlása...nem lesz jobb vagy rosszabb, egyszerűen más lesz...más..
A korábban, Örökkévalóságot jelentő nyári szünet, átélhetetlen hosszúnak tűnt...és tessék, mire " megnövünk" pillanat gyors villámlássá válik...és tudatosan kell kihasználnunk minden percét,különben lemaradunk róla...

... az élet "egyszerű változatának" használata korában, mikor még szép-jó, szabad-tilos, irányítótáblák vezettek, olyan elérhető közelségben volt a nyár és az elképzelés...minden lehetséges volt...de mi történik velünk??...mitől rövidül évről-évre a nyár és szaporodik az őt kísérő Gondolat??....miért bonyolódunk bele annyira az Életbe??...és mitől válik minden fokozott és túlgörgetett Gondolat, megoldhatatlan feladattá??... mitől lesz a kimondott és érzett "szép"-ből : tetszetős, gyönyörködtető, csodálatos, stb. mindenféle változat???? ...hogy a választékos társalgás remek demonstrációja??!!...(az lehetséges...de sokszor érzelem nélkül, üresen konduló társalgások születnek...emiatt)


Gyakran egy szín -illat-áradat, hirtelen és irányíthatatlan időutazás áldozatává tesz...idő-utazom utcán, metrón...és álmaimban is...és a Jelenben is !!!! :

Nem beszéltük meg korábban...egyáltalán... sosem egyeztettünk helyet  és időpontot...bármikor , bárhol  volt az állandó helyszínünk...
Most éppen egy gyors ugrással kerültünk erre a filmkockára...
...szinte egyszerre érkeztünk....Ő előttem pár lépéssel...láttam, amint befordul a kereszteződésnél  jobbra...és  a kávézóhoz ér...
Izgultam...nagyon...zavarban voltam- ennél is jobban! ( Mindig irigykedtem azokra, akik zavarukban megnémultak -  én ellenkező diagnózist produkáltam, azaz roppant gyorsan és intenzíven fecsegtem...badarságokat...) és ...már hallgattam belső önmagam, a zavarodott fecsegőt, amint recsegő patefon- hangon ontja a badarságokat ( remegő kézzel és lábbal) ...és....másodpercek alatt tönkreteszi a meghitt találkozást vagy egyszerűen lehetetlenné teszi egy ilyen bensőséges találkozás kialakulását...

- "Szia!....csokis sütit kértem neked is!- tejes kávéval...mondta halálos nyugalommal és már-már bosszantó természetességgel...
...ahogy ránéztem....ott ült ... csillogó szemmel...tökéletesre nyírt , gentleman hajjal, ingben...a másodperc töredéke alatt megfordult a fejemben, hogy vannak  érzelmi ,anyagi és intellektuális kötődések...( a kötődések létét elismerem, de a kötődésektől való minimálisra korlátozott függés híve vagyok)....és van ez a kötődés....a lelki...és köztünk ez utóbbi volt...és minden találkozás alkalmával szorosabbra rántja lelkünk , egymáshoz szorítva ... meghatározva,elkövetkező Nyaraink...

...Ültünk a Cukrászda teraszán ...és néztük a tökéletes Brownie...folyékony belsejét...( nem, nem az úszó dinnyehéjat)... és mintha kiolvasta volna szeme szikrázásából fenti gondolataim...elhallgattunk...mindketten sorsunkba merülten!!...és már bennem sem fecsegett a felszín...
...és a közénk ülő csend közvetítette Gondolataink...szó nélkül megértettük...éreztük..." Ő az!!- a Lelki-társam...és ezen... évek, gondok, távolságok és korlátozások ....és egyáltalán semmi nem változtathat...ezentúl már így marad...az egyre rövidebb nyarakon át...
Velem lesz...és minden nyár-illat-áradat közelebb hozza őt...
Arca mindig arcom felé fordul...ébren és álomban is....mindig Ő marad a Szó...a némaságon át...

Fura entitás az Idő...a Bölcsek mindent megoldó, meggyógyító...Mesternek tartják...rájöttem szeretem ezt a Mestert...Múltját-Jelenét- Jövőjét...

( Az lehet, hogy a gyerekkori nyarak varázsát vissza már nem hozza semmi...megismételhetetlenek, de rájöttem, szeretem a felnőttkor Nyarát is...nagyon!!...lehetőséget ad, a tudatos szellemi-érzelmi fejlődésre...szabadon...ahogyan régen csak  álmodozhattunk róla...)