Engem kezd zavarni, hogy folyamatos elvárásoknak és érzelmi zsarolásnak vagyunk kitéve nap mint nap...lassan minden második ember megfelelési-prostituált.
Elvárások, elvárások, elvárások a számunkra idegen emberek részéről, a "társadalom"irányából valamint érzelmi zsarolás a velünk valamilyen közelebbi kapcsolatban álló emberek részéről...
Az eredmények szerint, tehetetlenek vagyunk..már az etetőszékben , a búgó-repülő ételfalatkák korában is "másért kapjuk be!"..."...ezt a falatkát mamiért, no még csak ezt a falatkát az apuciért..."( és vajmi keveset változik az évek során...).
Olyannyira rákapunk a " tedd meg a kedvemért "ízére, hogy azt látom, tejfeles szájú, az érzelmi zsarolást mesterien űző és a sunyiság kórságával fertőzött 9-10 éves gyerekek sakkban tartják a legtehetségesebb szülőket is...Szóval már ilyen kis korban "elromlik" valami ....
És Mindenki csak nyel...az elvárás-diktátorokhoz általában anyagi-szakmai érdek fűzi a Megfelelőt... azonban a legszörnyűbb, ha a szeretetéhség miatt írjuk alá gondolatban az " érzelmi zsarolási szerződést" !!
Persze... nem lehet rideg, egoista emberként lezavarni az életet, azt keresem és próbálom megállapítani, hol az a határ, amikor még kimondhatjuk - bántó szándék nélkül- " állj!!!- eddig és egy lépést sem tovább"...
Hogy szakadhatunk el úgy az Elváróktól és Ézsarolóktól, hogy ne sérüljünk????
Magyarázat:
Nem az együttélés alapvető normáit megfogalmazó társadalmi elvárások zavarnak, nem az piszkál, hogy a súrlódásmentes együttéléshez alapvető normákat figyelembe kell venni . Én hiszem és vallom, hogy ezen társadalmi szabályok-előírások szem előtt tartásával kell alakítanunk mindennapjainkat csupán az nem hagy nyugodni, hogy miért olyan nehéz, az önálló-alkotó gondolatot is megfojtó elvárás-spirálból kiszállni.
Kezdem úgy érezni - egy ideje- minden napom azzal telik, hogy Valakinek éppen Megfelelek .
Megfelelek : az ügyfélnek ( gyakran érzem a " találkozós partner" személyisége engem is befolyásol...egy-két mondat után tudom, ki ő és mit szeretne hallani, milyennek képzel el és milyen választ vár tőlem...), az Anyunak, a Férjemnek...
és mi van velem??? ...a megfelelések sokaságában Megfelelek-e önmagamnak?????
Mindenkinek megfelelni fizikai képtelenség...és az utóbbi időben irreálisan meseszerűek az elvárások!
Ki a csoda érti az egészet?! - és még azt sem értem, a Elvárók és a Ézsarolók miért utálják annyira az igazságot...igyekszem mindenkivel a legőszintébb lenni, de legtöbbször a rövidebbet húzom...nem fér a fejembe, hogy miért néznek hülyének, ha olyan őszinte vagyok egy Emberrel, amilyen vele csupán homokba pisilő kis pajtása volt...
Ja, hogy nem divat az Őszinteség?!- és hogy gyerekes vagyok???
Egyszóval:
Mindenki akit Elvárók és Ézsarolók "üldöznek"...: nyugalom, nyugalom...nincs tökéletes ember...csupán szép és nemes dolog, ha arra törekszünk...törekedjünk!-de magunkért...csupán önmagunk előtt nem illik "megbukni"...más előtt...hát ...megtörténik.
Más szóval:
Elvárók és Ézsarolók kicsit el kell szomorítsalak benneteket : cuki-szupcsi, atomfizikus, cselló-mesteri képesítéssel, Dr. címmel, öt nyelven folyékonyan beszélő, Konyhatündér/Ezermester ,perverz szexuális étvággyal ,és persze kifogástalan mellbőséggel/ bicepsszel és mediátori képességgel megáldott nő/férfi : n e m létezik...
Esetleg, ha fenti kvalitásokkal rendelkező emberrel találkoztok...és nem UFO...kérlek, szóljatok!
Mennyire igazad van...de ha felismerted ezt, már jó úton jársz, hogy változtass a magatartásodon.. :-) ...és igen, változtatni kell, különben beállsz a keserű, mártír emberek sorába, akik csak sodródnak a mások által diktált áradattal... :-)
VálaszTörlésIgazad van... a keserű,érzelmileg korlátolt, mártírember a legszörnyűbb állatfaj...időben fel kell ismerni és nagy ívben elkerülni... :)
VálaszTörlés