döntöttem..Gt...és kicsit elvonódtam :))

A bürokrácia kitalálta a határidőket, melyeket napok, hónapok, évek szerint kell számítani...aztán van anyagi jogi és eljárási jogi jellegű határidő.. no és van a világ legrövidebb határideje...szubjektív határidő...az egyperces igazság határideje....

Évek hosszú során át, rengeteg egypercesben volt részem: egyperces novellában...egyperces élvezetben...egyperces késésben...egyperces elő-,köz-és végjátékban...egyperces hírlevélben...egyperces tréfában...egyperces szerelemben...no, de egyperces igazságban??? - ezidáig nem volt szerencsém részesülni...és tessék relatíve most, összefutottam vele...hogy összefutottam enyhe megfogalmazás...nekirohantam fejjel!!...gondolván "áh...az egyperceseken mindig egy perc alatt túl van az ember lánya..aztán aaannyi...és egyébként is szilárd lábakon áll az önbizalmam..." -gondoltam nem kis szerénységgel...

Tudásom, tapasztalatom és libbenő kis ruhácskám nyújtotta biztonságburokban...kacéran és céltudatot sugárzó, enyhén összehúzott szemöldökkel, harci színeket aurámra festve....közelítettem...olyan sok himihumi amerikai film mosta lúgosra agytekervényeim, hogy a kisujjamban volt a kerribredsókodás...így a hülyék ( csak mások által észlelt )  túlzott magabiztosságával : egy mozdulattal kitéptem egy kötelmi jogi mű mellől ... azt, hogy miért pont Őt?? (mint később kiderült az  egyperces igazság forrásanyagát, a Gt.t....) fogalmam sem volt!!


Mai napig megválaszolatlan kérdés számomra is, hogy mi alapján döntöttem...a Gt. mellett ...nem volt új...nem volt attraktív fedőlapja...vékonyka volt...a robusztus kötelmi jogi kiadvány mellett...de Ő volt... legalábbis úgy éreztem...

Mert szakosodni kell...és dönteni...jól vagy rosszul, de dönteni kell...és én Mellette döntöttem...a részvénytársaság, részvénykönyv és gazdasági társaság mellett....a Gt. mellett...része lett az életemnek ...egyik mozdulatról a másikra...



"Vigyázz!! nem neked való!..olyan száraz és rideg..és engedd meg a személyeskedést- olyan " kőszívű." - aggódott miattam K. Barátnőm...
Hm...-gondoltam...K. paradoxonokban nyilatkozik...nagyon meg akar óvni...valamitől...kőszívű emberrel már találkoztam, de, hogy kőszívű Gt. is létezik...erre csak most tudok igenlően válaszolni...

Nálam a "megtudomcsinálnierősvagyok és rettenthetetlen"  lemez volt elindítva... így lélekben eltántoríthatatlan lettem második választottamtól...a Gt.-től!! Velem van reggel-délben- este..és őszinte leszek...éjjel is...pedig ő az igazán egyperces igazság, a világ legrövidebb igazsága...jelen pillanatban is változásban van...mialatt írom ezeket...valaki épp saját szája íze szerint próbálja alkalmazni, ahogyan én is a sajátom szerint...

Első alkalommal ...csak úgy felütöttem...és abban a pillanatban hozzám szólt ( és nem adagoltam túl a zöld teát és a kelleténél több MemoLife sem volt bennem) ..."adok egy percet...kérdezhetsz bármit ... és én elmondom neked...az Igazat...óra indul!..."- ettől lefagytam...ott...és akkor...

Azt azért tudjuk, hogy egy kérdés megfogalmazásához minimális tárgyi- témaköri ismeret szükségeltetik ...akkor én mindezek híján voltam...így kívülálló számára...hallgattam!- bennem azonban a szakmai gépezet kattogott...remek lehetőség...megkérem fedje fel a kiskapukat....a joghézagokat...átfedéseket...ellentmondásokat.. árulja el a gyenge pontjait...- de a gondolat elrabolta kiszabott  igazság percem...így az  egyperces Gt.s igazságom  nem került a felszínre...egyelőre!...

Olyan  számomra, mint egy jutalom...egy ajándék...egy energia forrás ...egy beszélő Gt....aki egyperces igazságok tudója....mennyei ajándék...megőrzöm...ameddig hatályos...
Elutazom, velem Van...hazajövök, velem Van... kis helyen elfér ..többnyire a fejemben, de nyomtatott formátumban is csak A5-ös méretű...

A Gt.t én akartam, mert engem akart a Gt.!!- nem egyszerű eset...lassan patológiai  :) ... bele lehet ám bonyolódni ...rendesen...de döntöttem...ő az utam...járni fogom...mit járni...masírozni!! :))

A Hősök megismerésének tilalmáról...

Én úgy vagyok, hogy szívesen ismerek meg új embereket...de vannak, akiket több év  eltelte után sem akarok megismerni, felismerni.... félek csalódnék Bennük...és valójában azt sem tudom eldönteni , hogy Illúziók vagy Valóságok??

Akiket Hőssé tesz a róluk alkotott elképzelés és az álom  megtartja fényüket és varázsukat, nos Őket akarom  én is megtartani, egy általam, tudatosan és szigorú szabályok alapján  kialakított álomvilág határain belül ...
Ők...vannak..és, mint említettem nem szeretném megismerni őket...mi több soha nem akarok Velük beszélgetni, Róluk hallani vagy bármit is tudni érzéseikről, gondolataikról, vágyaikról, álmaikról...nem....

...és nem azért, mert haragszom vagy neheztelek   rájuk gyerekes hiányosságaik miatt,...  ... nem, egyszerűen  annyira Fantazmagóriák, hogy képtelenség belepréselni Őket a hétfőtől-hétfőig tartó életembe...ha meg bepasszírozom őket, egy két órácskára...szétzúzzák Energetikai inspiráció országom...( itt lakik a cekker, prakker,stb.)

Éjszakánként álmomban: megmentettek , megvédtek, lovagok és úriemberek voltak...eveztek hullámzó tengeren...meghűtötték a forró levest...
Nappal : tornyokról meséltek...vizsgán éreztem fogják a kezem, súgnak a fülembe...és én szerettem Őket...nagyon...ijesztően...abban az Álomban...de csak abba a díszletbe fértek bele...és mint Lidércek... a lemenő nappal szállták meg elmém és testem minden sejtjét és napfelkelte előtt eltűntek...tátongó ürességet hagyva a lelkem házában...

A Titkot, a Misztériumot tudatosan  meg kell őrizni és homályban kell tartani... régi bölcsesség..
...az érdeklődés megszűnik, amint hétköznapivá silányul a Titok...a Hős stresszes, egoista, gerinctelen barom lesz...nem köszönöm...én éppen ezt a Hőstelenítést nem akarom látni...nekem szükségem van az álmokra...a Hőseimre...

A legizgalmasabb dolgok, mint tudjuk az agy működésének következményei, szüleményei...kevesebb információ birtokában ... kellő képzelőerő és emóció  keveredése folytán megszületik a hétköznapok mennyei leképzése...a szemi-realitás...egy álomvilág...

Szóval a Hősök,Hősök...őket nem akarhatjuk megismerni, megérteni, birtokolni, számonkérni, nyomonkövetni...Nekik más a szerepük...az Ő feladatuk a hősködés....lássuk mire képesek???

Tetszik? Nem?? ...így marad!

Felnőtt korban átértékelődik az Idő múlása...nem lesz jobb vagy rosszabb, egyszerűen más lesz...más..
A korábban, Örökkévalóságot jelentő nyári szünet, átélhetetlen hosszúnak tűnt...és tessék, mire " megnövünk" pillanat gyors villámlássá válik...és tudatosan kell kihasználnunk minden percét,különben lemaradunk róla...

... az élet "egyszerű változatának" használata korában, mikor még szép-jó, szabad-tilos, irányítótáblák vezettek, olyan elérhető közelségben volt a nyár és az elképzelés...minden lehetséges volt...de mi történik velünk??...mitől rövidül évről-évre a nyár és szaporodik az őt kísérő Gondolat??....miért bonyolódunk bele annyira az Életbe??...és mitől válik minden fokozott és túlgörgetett Gondolat, megoldhatatlan feladattá??... mitől lesz a kimondott és érzett "szép"-ből : tetszetős, gyönyörködtető, csodálatos, stb. mindenféle változat???? ...hogy a választékos társalgás remek demonstrációja??!!...(az lehetséges...de sokszor érzelem nélkül, üresen konduló társalgások születnek...emiatt)


Gyakran egy szín -illat-áradat, hirtelen és irányíthatatlan időutazás áldozatává tesz...idő-utazom utcán, metrón...és álmaimban is...és a Jelenben is !!!! :

Nem beszéltük meg korábban...egyáltalán... sosem egyeztettünk helyet  és időpontot...bármikor , bárhol  volt az állandó helyszínünk...
Most éppen egy gyors ugrással kerültünk erre a filmkockára...
...szinte egyszerre érkeztünk....Ő előttem pár lépéssel...láttam, amint befordul a kereszteződésnél  jobbra...és  a kávézóhoz ér...
Izgultam...nagyon...zavarban voltam- ennél is jobban! ( Mindig irigykedtem azokra, akik zavarukban megnémultak -  én ellenkező diagnózist produkáltam, azaz roppant gyorsan és intenzíven fecsegtem...badarságokat...) és ...már hallgattam belső önmagam, a zavarodott fecsegőt, amint recsegő patefon- hangon ontja a badarságokat ( remegő kézzel és lábbal) ...és....másodpercek alatt tönkreteszi a meghitt találkozást vagy egyszerűen lehetetlenné teszi egy ilyen bensőséges találkozás kialakulását...

- "Szia!....csokis sütit kértem neked is!- tejes kávéval...mondta halálos nyugalommal és már-már bosszantó természetességgel...
...ahogy ránéztem....ott ült ... csillogó szemmel...tökéletesre nyírt , gentleman hajjal, ingben...a másodperc töredéke alatt megfordult a fejemben, hogy vannak  érzelmi ,anyagi és intellektuális kötődések...( a kötődések létét elismerem, de a kötődésektől való minimálisra korlátozott függés híve vagyok)....és van ez a kötődés....a lelki...és köztünk ez utóbbi volt...és minden találkozás alkalmával szorosabbra rántja lelkünk , egymáshoz szorítva ... meghatározva,elkövetkező Nyaraink...

...Ültünk a Cukrászda teraszán ...és néztük a tökéletes Brownie...folyékony belsejét...( nem, nem az úszó dinnyehéjat)... és mintha kiolvasta volna szeme szikrázásából fenti gondolataim...elhallgattunk...mindketten sorsunkba merülten!!...és már bennem sem fecsegett a felszín...
...és a közénk ülő csend közvetítette Gondolataink...szó nélkül megértettük...éreztük..." Ő az!!- a Lelki-társam...és ezen... évek, gondok, távolságok és korlátozások ....és egyáltalán semmi nem változtathat...ezentúl már így marad...az egyre rövidebb nyarakon át...
Velem lesz...és minden nyár-illat-áradat közelebb hozza őt...
Arca mindig arcom felé fordul...ébren és álomban is....mindig Ő marad a Szó...a némaságon át...

Fura entitás az Idő...a Bölcsek mindent megoldó, meggyógyító...Mesternek tartják...rájöttem szeretem ezt a Mestert...Múltját-Jelenét- Jövőjét...

( Az lehet, hogy a gyerekkori nyarak varázsát vissza már nem hozza semmi...megismételhetetlenek, de rájöttem, szeretem a felnőttkor Nyarát is...nagyon!!...lehetőséget ad, a tudatos szellemi-érzelmi fejlődésre...szabadon...ahogyan régen csak  álmodozhattunk róla...)

Pedig volna még...

mondanivalóm....arról, hogy a világ olyan amilyenné magadban kialakítod...és hogy minden illúzió ...és rengeteg a szabadon szaladgáló illuzionista ... és...  túlkínálat  van a collos Houdinikből is...

...eddig jutottam az elmélkedésben...amikor kiléptem a hűs kávéházból és a forróság lélegzetelállítóan szoros öleléssel rátapadt testemre...attól féltem összeroppant... és nem lehetett kíméletesen lerázni vagy durván, gorombáskodva elriasztani...velem volt...hevített... igazi Perzselő Nyár...nagyon rég vártam már ezt az érzést...és a szorításától nehézkes lélegzetem , hiányos ütemét  számlálva, billegtem a belvárosban...beletörődve, hogy bőröm kissé csillogóbb az elvártnál, de az utánam forduló tekintetek, magabiztosságom szilárd alapját erősítették...
...én sosem voltam nyárrajongó (döbbentem magamra)  és tessék... most egyenesen izgat... gondolkodni próbáltam mikor változtam meg ??...ennyire... de konkrét naptárban behatárolható időpont jutott eszembe ,ami megrémített ...miért emlékszem ilyen pontosan arra a napra???? ...
Minek agyalok folyamatosan??? - kattogtam a lezáró akkordot! és csak úgy "semmire nem gondolni" tézisét próbálgatva....  kísérletezni kezdtem lépésemmel....  rájöttem ha mélyebben-szélesebben mozdítom csípőmet...és a végtelen jelét próbálom járás közben  csípőmmel leírni ...megszabadulok egy-két utcasarokig a Gondolattól...ami miatt beleszerettem a nyárba...
...nem jutottam dűlőre magammal,  a gyalogos átjárást tiltó "piros lámpás "kizökkentette testem, járásban /tipegésben/ végtelenített táncát...

....és pillanatok alatt helyrehozhatatlan következményeket okozva...megállapítottam..."megsütött a nap" :

Széket vittem az öreg fa alá... és a körlocsolót teljes szórásra állítottam és egy vödör jégkockát szereztem be a hűsöléshez...szenvedtem ... túlhevített önmagam teljesen ellazult a széken ... fejem hátrahajtottam és nyakamon a fájóan égető- jeges víz...hűtötte lüktető artériámat...piros selyemruhám teljesen átázott, rám tapadt.... hűsített ... vérem zubogása...szúrta  plátói énem edzette szívecském... de ragacsos érzelmi ömlengést nem engedhetek meg magamnak ...annál inkább borzongást és lúdbőrözést...  nem fecséreltem az időt...belezúdítottam tíz-tizenkét jégkockát ruhámba...

... éreztem vizcseppek  gördülnek  bőrömön...és erős nyomás tenyerel  hátamon... " Elnéézéééést!!! Zöld!!!" elégedetlenkedett egy dundi,  melegtől vérvörös arcú nő  ...és  fizikai fölénye tudatában, sodort át az átjárón...

Forróság még most is hatalmában tart...



 

Leopold Bloom

Vannak megfejthetetlen és érthetetlen  Rejtélyek az életemben... ilyen például a James Joyce : Ulyssese ...tizenhat éves koromtól kezdve minden évben " nekifutok"....aztán összecsukom...és azt nem értem, mi késztet arra, hogy minden évben a főhőst  borotválkozása közben elhagyjam...és egy határozott "könyvösszecsapó" mozdulattal, eljövendő románcunkból úgy meneküljek, hogy voltaképp esélyt sem adok Leopold Bloomnak a bizonyításra....de vannak hősök, akik egyszerűen emészthetetlenek.....nem terhelem a gyomrom velük ( gondoltam )...akkor sem, ha ez a kultúrsznobizmus megszentségtelenítésének számít...
...nos, évfordulónkon kinyitom  ismét  a könyvet...szemrehányóan figyel... Leopold Bloom...és mindig dühösebb és morcosabb... azt hiszem már ő is kezd kiszeretni belőlem és a pasik amúgy is rosszul kezelik a borotválkozás közbeni drámákat...és kivetített gondolatai azt kérdik : " mi a francot akarsz kislány??? ... döntsd már el....még megvágom magam...!!!"

Döntöttem: idén  odaadó leszek ... és Neki... nem tántoríthat el senki és semmi ...most .... Vele ...
 

Hétfői énem: nukleáris fúzió,szirupos-női cukiság-szupcsisággal, empiriókriticizmus na és a valóság...

Engem kezd zavarni, hogy folyamatos elvárásoknak és érzelmi zsarolásnak vagyunk kitéve nap mint nap...lassan minden második ember megfelelési-prostituált.
Elvárások, elvárások, elvárások a számunkra idegen emberek részéről, a "társadalom"irányából valamint érzelmi zsarolás a velünk valamilyen közelebbi kapcsolatban álló emberek részéről...

Az eredmények szerint, tehetetlenek vagyunk..már az etetőszékben , a búgó-repülő ételfalatkák korában is "másért kapjuk be!"..."...ezt a  falatkát mamiért, no még csak ezt a falatkát az apuciért..."( és vajmi keveset változik az évek során...).
Olyannyira rákapunk a " tedd meg a kedvemért "ízére, hogy azt látom,  tejfeles szájú, az érzelmi zsarolást mesterien űző és a sunyiság kórságával fertőzött 9-10 éves gyerekek sakkban tartják a legtehetségesebb szülőket is...Szóval már ilyen kis korban "elromlik" valami ....
És Mindenki csak nyel...az elvárás-diktátorokhoz általában anyagi-szakmai érdek fűzi a Megfelelőt... azonban a legszörnyűbb, ha a szeretetéhség miatt írjuk alá gondolatban az " érzelmi zsarolási szerződést" !!

Persze... nem lehet rideg, egoista emberként lezavarni az életet, azt keresem és próbálom megállapítani, hol az a határ, amikor még kimondhatjuk - bántó szándék nélkül-  " állj!!!- eddig és egy lépést sem tovább"...
Hogy szakadhatunk el úgy az Elváróktól és Ézsarolóktól, hogy ne sérüljünk???? 

Magyarázat:

Nem az együttélés alapvető normáit megfogalmazó társadalmi elvárások zavarnak, nem az piszkál, hogy a súrlódásmentes együttéléshez alapvető normákat figyelembe kell venni . Én hiszem és vallom, hogy ezen  társadalmi szabályok-előírások szem előtt  tartásával kell alakítanunk mindennapjainkat csupán az nem hagy nyugodni, hogy miért olyan nehéz, az önálló-alkotó gondolatot is megfojtó elvárás-spirálból kiszállni.

Kezdem úgy érezni - egy ideje- minden napom azzal telik, hogy Valakinek éppen Megfelelek .
Megfelelek : az ügyfélnek ( gyakran érzem a " találkozós partner" személyisége engem is befolyásol...egy-két mondat után tudom, ki ő és mit szeretne hallani, milyennek képzel el és milyen választ vár tőlem...), az Anyunak, a Férjemnek...
és mi van velem??? ...a megfelelések sokaságában Megfelelek-e önmagamnak?????

Mindenkinek megfelelni fizikai képtelenség...és az utóbbi időben irreálisan meseszerűek az elvárások!
Ki a csoda érti az egészet?! - és még azt sem értem, a Elvárók és a Ézsarolók miért utálják annyira az igazságot...igyekszem mindenkivel a legőszintébb lenni, de legtöbbször a rövidebbet húzom...nem fér a fejembe, hogy miért néznek hülyének, ha olyan őszinte vagyok egy Emberrel, amilyen vele csupán homokba pisilő kis pajtása volt...

Ja, hogy nem divat az Őszinteség?!- és hogy gyerekes vagyok???

Egyszóval:
Mindenki akit Elvárók és Ézsarolók "üldöznek"...: nyugalom, nyugalom...nincs tökéletes ember...csupán szép és nemes dolog, ha arra törekszünk...törekedjünk!-de magunkért...csupán önmagunk előtt nem illik "megbukni"...más előtt...hát ...megtörténik.

Más szóval:
Elvárók és Ézsarolók kicsit el kell szomorítsalak benneteket : cuki-szupcsi, atomfizikus, cselló-mesteri képesítéssel, Dr. címmel, öt nyelven folyékonyan beszélő, Konyhatündér/Ezermester ,perverz szexuális étvággyal ,és persze kifogástalan mellbőséggel/ bicepsszel és mediátori képességgel megáldott nő/férfi : n e m  létezik...

Esetleg, ha fenti kvalitásokkal rendelkező emberrel találkoztok...és nem UFO...kérlek, szóljatok!

Gondoltam, ma ezt gondolom...

Sok minden kavarog a fejemben, olyan nagyon sok dologról, eszméről, érzésről szeretnék írni, hogy a témabőséget már zavaró tényezőként élem meg...néha saját szemtelenül tolakodó gondolataim is zavarnak...
(  például ma is, az állam szuverenitásától kezdve a tárkonyos savanyúlevesig minden végig zúgott agyamon...)
Most mégis az akarati szabadság felbecsülhetetlen értékéről írnék egypár gondolatot.
Nálam bölcsebb, tanultabb, érettebb emberek évezredek óta rájöttek- mi több kétséget kizáróan meg is fogalmazták- az igazi boldogság az az állapot, amikor az ember nem áll függőségi viszonyban valamely vággyal, érzéssel,matériával...szóval semmivel.
Persze ezt a klisé szöveget már minden tinédzser (zsenge önjelölt értelmiségi) zúgta betéve...legalábbis " az én időmben, az én társaságomban..." azonban el kellett telnie több mint egy évtizednek, hogy patiszon panírozás közben, a fentiek értelmét meg is értsem!..és, hogy rádöbbenjek arra, milyen nagyon távoli a tinédzserként kitűzött "nő- eszménykép" személyemben történő megtestesítésének időpontja.
Az ideális állapot a teljes szellemi-akarati-érzelmi függetlenség lenne, ha elvonultan Nepálban élnék, valamelyik Karmapa szellemi vezetése-irányítása alatt....de így, ebben a nagy városban és a szakmámban...eléggé nehézkesnek vélem a megvalósítását.
...és itt...ezen a ponton, impresszionista ecsetvonással csatlakoznak az életemhez, "Útitársaim"  : emberek, eszmék,érzelmek, gondolatok...és első ránézésre összekeverik- maszatolják , kezdetben gyönyörű preraffaelita festmény-életem...
A tizenhetedik panírozott patiszon elkészítése után már tisztán éreztem és tudtam, hogy Ők azok, akik nélkül nem érhetek akként a Nőként célba, akit megalkottam kislánykoromban...és rádöbbentem egy-egy hétköznapi teher, függőség alkalmat ad arra, hogy befele nézzek ...- oda, ahol mindenkiben él őszinte-tiszta gyermeki énje által kreált Nő vagy Férfi.
Így arra törekszem a jövőben, hogy olyannyira lehántsam magamról a függőség burkát, hogy az Életnek nevezett utazásom bármelyik pillanatában , bármely helyzetében, független szemlélőként nézhessem és beláthassam  az Utam.

Érdekes Utazás!! ...ezúton köszönöm Mindenkinek, aki Társam volt az úton vagy a sors a Jövő valamely megállóhelyén ülteti be mellém- rövid napsárga Érintés erejéig vagy hosszas jázminillatú évekig ....Köszönöm!

Márai Sándor:
"S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez.(...) Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.” ( Füveskönyv)