Mogadé feltámad

Öt perc az éltre, csak ennyi ideje maradt, mire felismerte, hogy túlélte a túlélhetetlent... háttal dőlt az iroda mohás-nedves falának ... egy pillanatig sajnálta egyedi készítésű ingét...aztán a mohára bízta magát és sokkal jobban aggódott a kertben málladozó, félmeztelen női szobrok testi épségéért. A borostyán lassan Mogadé bokájára is felkúszott... mit bánta! -rágyújtott ...öt percem van az életre, csupán öt percem, mert minden ötödik percben újjá kell születnem, az eddigi összes tavaszommal, nyári melegemmel...hipotalamuszommal és amigdalámmal együtt.
Folyamatosan vetített filmben látja magát, életét, beszélgetéseit...szürke füstöt fúj magasan az égre, -francia eleganciával ívelődik nyaka...ilyenkor mindig Toulouse-Lautrec-re gondol és a tüzes kánkánra...és most kivételesen arra, ha két másodpercen belül nem sikerül íróasztala mellé száguldania, medvével táplált, ukrán ügyfelei hálátlanok lesznek.
Mogadé él.

Hildegárd napján nesztelen...

Hildegárd napján nesztelen, belém köszöntött az Ősz... pórusaimon keresztül szippantotta fel a lelkem...
...már napok óta érzem, hogy közelemben van,  nyakszirtem simogatja, mély nyugalommal pásztázza vékonyodó lépteim.... láthatatlanul is, de vigyáz rám...
talán egyszer láttam is,  újságot olvasva a metró mozgólépcsőjén lefele menet...csíkos nyakkendőben...azután nem mutatkozott...nem sietettet... közeledett nesztelen ..és várt!
Várt... őszi újjászületésemre!! ... a szeretetemre...

...szeretem, a már didergő nyirkos hajnalt, forró arcomon...
...szeretem, a gőzölgő narancstea puha illatát... a fonál-vékony esőcseppeket arcomon, mik lemossák a nyár porát...
...szeretem figyelni az embereket...és látom őket otthonukban- egymásba "bekuckózva"... mély, puha melegséget keresve...
... délutánonként szapora léptekkel, tócsákat kerülgetve, széllel szeretkezve...sietnek... már sietnek...Valahová... Haza... Hozzám.

Bekopognak...barázdált arccal..ősz illattal hajukban...letopogják cipőikről a  sarat, vizet... és ... lelkük feloldódik az illatos szoba-melegben... megérkeznek Ősz-szobámba...
Én narancsteával kínálom őket és vaj-puha szerelemmel ...és hallgatunk... hosszan...és nyugodtak vagyunk, mert megtanultunk hallgatni is végre...
..és azt, amit nem mondtunk ki sem tavasszal, sem nyáron...nos, azt...Ősszel, a gyertyafény és teagőz...szavak nélkül eltáncolja...

A csend után... továbbmennek... " toccsannak : térdig, tövig, derékig...senki sem látta, mégis beszélik..."
... becsukom utánuk az ajtót... teámba révedek..és szólok hangtalan Hozzád!!!

Jó lenne nem "gyermekkortalanítani" a gyerekeket ...laikus szemmel

Az ember lelkében örökké picit  gyermek marad...és amikor senki sem látja " gyermekeskedik"...Én radírgumi halmozó voltam ...imádtam őket...az állagukat...a formájuk....az illatuk...és bevallom ma is van egy radírgumi- készletem az "emlék-fiókomban"...nos mindenki lelkében bennragad egy darabka gyermekkor...és valószínű ez így helyes!
Azonban az infantilizmus nem a jófejség vagy az örökfiatalság  jele...nem árulok el titkot, he elmondom bizony az infantilizmus fejlődésbeli lemaradottság....ezért csak óvatosan vele!

A gyermekkor felhőtlenségének biztosítása és a lehető leghosszabb ideig való meghosszabbítása, minden szülő célja és feladata.
A gyerekkor megszűnik :
- felnőtté válással : melynek az ember  biológiai-pszichikai  fejlődése által behatárolt jelei vannak és a szükséges fejlődést vélelmező korhatár elérése következményeként áll be.
-idő előtti felnőtté válással : ennek két esete van...:
       - felnőtté válás ...véletlenül ...családi szeretetben...a gyermek akaratából...szülők csillogószemű beletörődésével...ez bosszantó
       - felnőtté válás ...véletlenül...a család egységének megbomlása következtében...ez szívszorító.
A természetszerű felnőtté válás határvonala a : felelősségvállalás.  Önmagában a felelősségvállalás tudatosítása szükséges...gyakran a családok valamilyen állatot vásárolnak a csemetéknek, hogy gyakorolják szépen a felelősséget...de szerencsére ekkor még lehet lazsálni...ha nincs kedv vagy "hirtelen hőemelkedés" állapota feltűnik...a szülő "kimenti" a felelősség alól a csemetét.
Azonban a tervezett-állandó és összetett felelősségvállalás a Felnőttkor vitathatatlan kezdete...ezután nincs megállás...felelősség a tetteinkért, felelősség önmagunkért, felelősség szavainkért és innentől kezdve ...sokszor felelősség másokért...

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér...ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el... "
Bejegyzésem apropója, megdöbbenésem és szörnyülködésem, hogy mennyire tragikus egy gyerek, - akinek a védelem és biztonság legmagasabb fokára lenne szüksége - " gyermekkortalanítása"...egyik pillanatról a másikra.

Kicsit neheztelek azokra, akik szándékosan , idejekorán "felnőttesítik" a csemetéket :

- akár a felnőttkorhoz társítható magatartásformák utánzásának engedélyezésével
-akár a nemiséget, mi több közösülést imitáló táncok, ruhák engedélyezésével, sőt egyre gyakrabban látom azt, hogy a kámaszútra csípő mozgást leutánozó gyerkőc a felnőttek kedvence...csillogó szemmel..csapkodják össze a tenyerüket...örvendezve a "tehetségnek"...
Ez csak egy vélemény..én így Vélem...
Segítsünk!! Nekik.!!! Ők csak Gyerekek!! Tőlünk lesik a mozdulatokat...a válaszokat...példák vagyunk!! ...és rajtunk áll, mikor és mennyire "sérülnek"...
Legyünk Jó példák!!






 

Érzés Háború és Béke?? Feelings On & Off ??

Van, amikor bizony nagyon nagy ajándék a kapcsoló...a háború kikapcsoló :)
Bizonyos csatákban, egy ideje nélkülem, de ellenem  folyik a küzdelem tovább ... én lobogtatom eszeveszettül a fehér zászlót, követet küldök...de mégis csak lőnek...lőnek... Béketárgyalásokat kezdeményeztem, diplomáciai kapcsolatot kíséreltem meg létrehozni, elismertem felségterületüket...enyémről  azonban nem áll módomban lemondani...Nem területszerzési szándék indította háború...nagyon nem... és  mégis ...szünet nélkül lőnek és lőnek ( sokszor bakot)...
Haditanácsadóm , K. Barátnőm szerint, meg kellene értetni az anatómia törvényeit meghazudtoló helyen állomásozó agyukkal...hogy vééége...én sajnálok további energiát elfecsérelni...ezért nem veszek tudomást ellenem háborúzó ellenfeleimről ...
A  hadijogi tárgyú hágai egyezmények,  a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló minden rendelkezést tiszteletben tartok...hiábavalóan...egy rövid ideig tűzszünet...már már felcsillan a remény neonfénye háborús övezet lelkemben, hogy ...most...igen..talán már nyugodtan alhatok...nem lesz hátbatámadás...esetleg megsemmisítő szőnyegbombázás....és lelkembe visszatelepedő derű nyugalmát...acélrepeszeket süvítő robbanás ismét szétdúlja...
Mit tegyek???...mondom VÉGEEE...nincs háború, nem kell...felesleges...
PACE-van...hahóóó...
Leharcolt Katonák...sipirc haza...nyugodjatok meg széééépen...
Ezek után ...mi vár rám....ajajj...:))

döntöttem..Gt...és kicsit elvonódtam :))

A bürokrácia kitalálta a határidőket, melyeket napok, hónapok, évek szerint kell számítani...aztán van anyagi jogi és eljárási jogi jellegű határidő.. no és van a világ legrövidebb határideje...szubjektív határidő...az egyperces igazság határideje....

Évek hosszú során át, rengeteg egypercesben volt részem: egyperces novellában...egyperces élvezetben...egyperces késésben...egyperces elő-,köz-és végjátékban...egyperces hírlevélben...egyperces tréfában...egyperces szerelemben...no, de egyperces igazságban??? - ezidáig nem volt szerencsém részesülni...és tessék relatíve most, összefutottam vele...hogy összefutottam enyhe megfogalmazás...nekirohantam fejjel!!...gondolván "áh...az egyperceseken mindig egy perc alatt túl van az ember lánya..aztán aaannyi...és egyébként is szilárd lábakon áll az önbizalmam..." -gondoltam nem kis szerénységgel...

Tudásom, tapasztalatom és libbenő kis ruhácskám nyújtotta biztonságburokban...kacéran és céltudatot sugárzó, enyhén összehúzott szemöldökkel, harci színeket aurámra festve....közelítettem...olyan sok himihumi amerikai film mosta lúgosra agytekervényeim, hogy a kisujjamban volt a kerribredsókodás...így a hülyék ( csak mások által észlelt )  túlzott magabiztosságával : egy mozdulattal kitéptem egy kötelmi jogi mű mellől ... azt, hogy miért pont Őt?? (mint később kiderült az  egyperces igazság forrásanyagát, a Gt.t....) fogalmam sem volt!!


Mai napig megválaszolatlan kérdés számomra is, hogy mi alapján döntöttem...a Gt. mellett ...nem volt új...nem volt attraktív fedőlapja...vékonyka volt...a robusztus kötelmi jogi kiadvány mellett...de Ő volt... legalábbis úgy éreztem...

Mert szakosodni kell...és dönteni...jól vagy rosszul, de dönteni kell...és én Mellette döntöttem...a részvénytársaság, részvénykönyv és gazdasági társaság mellett....a Gt. mellett...része lett az életemnek ...egyik mozdulatról a másikra...



"Vigyázz!! nem neked való!..olyan száraz és rideg..és engedd meg a személyeskedést- olyan " kőszívű." - aggódott miattam K. Barátnőm...
Hm...-gondoltam...K. paradoxonokban nyilatkozik...nagyon meg akar óvni...valamitől...kőszívű emberrel már találkoztam, de, hogy kőszívű Gt. is létezik...erre csak most tudok igenlően válaszolni...

Nálam a "megtudomcsinálnierősvagyok és rettenthetetlen"  lemez volt elindítva... így lélekben eltántoríthatatlan lettem második választottamtól...a Gt.-től!! Velem van reggel-délben- este..és őszinte leszek...éjjel is...pedig ő az igazán egyperces igazság, a világ legrövidebb igazsága...jelen pillanatban is változásban van...mialatt írom ezeket...valaki épp saját szája íze szerint próbálja alkalmazni, ahogyan én is a sajátom szerint...

Első alkalommal ...csak úgy felütöttem...és abban a pillanatban hozzám szólt ( és nem adagoltam túl a zöld teát és a kelleténél több MemoLife sem volt bennem) ..."adok egy percet...kérdezhetsz bármit ... és én elmondom neked...az Igazat...óra indul!..."- ettől lefagytam...ott...és akkor...

Azt azért tudjuk, hogy egy kérdés megfogalmazásához minimális tárgyi- témaköri ismeret szükségeltetik ...akkor én mindezek híján voltam...így kívülálló számára...hallgattam!- bennem azonban a szakmai gépezet kattogott...remek lehetőség...megkérem fedje fel a kiskapukat....a joghézagokat...átfedéseket...ellentmondásokat.. árulja el a gyenge pontjait...- de a gondolat elrabolta kiszabott  igazság percem...így az  egyperces Gt.s igazságom  nem került a felszínre...egyelőre!...

Olyan  számomra, mint egy jutalom...egy ajándék...egy energia forrás ...egy beszélő Gt....aki egyperces igazságok tudója....mennyei ajándék...megőrzöm...ameddig hatályos...
Elutazom, velem Van...hazajövök, velem Van... kis helyen elfér ..többnyire a fejemben, de nyomtatott formátumban is csak A5-ös méretű...

A Gt.t én akartam, mert engem akart a Gt.!!- nem egyszerű eset...lassan patológiai  :) ... bele lehet ám bonyolódni ...rendesen...de döntöttem...ő az utam...járni fogom...mit járni...masírozni!! :))

A Hősök megismerésének tilalmáról...

Én úgy vagyok, hogy szívesen ismerek meg új embereket...de vannak, akiket több év  eltelte után sem akarok megismerni, felismerni.... félek csalódnék Bennük...és valójában azt sem tudom eldönteni , hogy Illúziók vagy Valóságok??

Akiket Hőssé tesz a róluk alkotott elképzelés és az álom  megtartja fényüket és varázsukat, nos Őket akarom  én is megtartani, egy általam, tudatosan és szigorú szabályok alapján  kialakított álomvilág határain belül ...
Ők...vannak..és, mint említettem nem szeretném megismerni őket...mi több soha nem akarok Velük beszélgetni, Róluk hallani vagy bármit is tudni érzéseikről, gondolataikról, vágyaikról, álmaikról...nem....

...és nem azért, mert haragszom vagy neheztelek   rájuk gyerekes hiányosságaik miatt,...  ... nem, egyszerűen  annyira Fantazmagóriák, hogy képtelenség belepréselni Őket a hétfőtől-hétfőig tartó életembe...ha meg bepasszírozom őket, egy két órácskára...szétzúzzák Energetikai inspiráció országom...( itt lakik a cekker, prakker,stb.)

Éjszakánként álmomban: megmentettek , megvédtek, lovagok és úriemberek voltak...eveztek hullámzó tengeren...meghűtötték a forró levest...
Nappal : tornyokról meséltek...vizsgán éreztem fogják a kezem, súgnak a fülembe...és én szerettem Őket...nagyon...ijesztően...abban az Álomban...de csak abba a díszletbe fértek bele...és mint Lidércek... a lemenő nappal szállták meg elmém és testem minden sejtjét és napfelkelte előtt eltűntek...tátongó ürességet hagyva a lelkem házában...

A Titkot, a Misztériumot tudatosan  meg kell őrizni és homályban kell tartani... régi bölcsesség..
...az érdeklődés megszűnik, amint hétköznapivá silányul a Titok...a Hős stresszes, egoista, gerinctelen barom lesz...nem köszönöm...én éppen ezt a Hőstelenítést nem akarom látni...nekem szükségem van az álmokra...a Hőseimre...

A legizgalmasabb dolgok, mint tudjuk az agy működésének következményei, szüleményei...kevesebb információ birtokában ... kellő képzelőerő és emóció  keveredése folytán megszületik a hétköznapok mennyei leképzése...a szemi-realitás...egy álomvilág...

Szóval a Hősök,Hősök...őket nem akarhatjuk megismerni, megérteni, birtokolni, számonkérni, nyomonkövetni...Nekik más a szerepük...az Ő feladatuk a hősködés....lássuk mire képesek???

Tetszik? Nem?? ...így marad!

Felnőtt korban átértékelődik az Idő múlása...nem lesz jobb vagy rosszabb, egyszerűen más lesz...más..
A korábban, Örökkévalóságot jelentő nyári szünet, átélhetetlen hosszúnak tűnt...és tessék, mire " megnövünk" pillanat gyors villámlássá válik...és tudatosan kell kihasználnunk minden percét,különben lemaradunk róla...

... az élet "egyszerű változatának" használata korában, mikor még szép-jó, szabad-tilos, irányítótáblák vezettek, olyan elérhető közelségben volt a nyár és az elképzelés...minden lehetséges volt...de mi történik velünk??...mitől rövidül évről-évre a nyár és szaporodik az őt kísérő Gondolat??....miért bonyolódunk bele annyira az Életbe??...és mitől válik minden fokozott és túlgörgetett Gondolat, megoldhatatlan feladattá??... mitől lesz a kimondott és érzett "szép"-ből : tetszetős, gyönyörködtető, csodálatos, stb. mindenféle változat???? ...hogy a választékos társalgás remek demonstrációja??!!...(az lehetséges...de sokszor érzelem nélkül, üresen konduló társalgások születnek...emiatt)


Gyakran egy szín -illat-áradat, hirtelen és irányíthatatlan időutazás áldozatává tesz...idő-utazom utcán, metrón...és álmaimban is...és a Jelenben is !!!! :

Nem beszéltük meg korábban...egyáltalán... sosem egyeztettünk helyet  és időpontot...bármikor , bárhol  volt az állandó helyszínünk...
Most éppen egy gyors ugrással kerültünk erre a filmkockára...
...szinte egyszerre érkeztünk....Ő előttem pár lépéssel...láttam, amint befordul a kereszteződésnél  jobbra...és  a kávézóhoz ér...
Izgultam...nagyon...zavarban voltam- ennél is jobban! ( Mindig irigykedtem azokra, akik zavarukban megnémultak -  én ellenkező diagnózist produkáltam, azaz roppant gyorsan és intenzíven fecsegtem...badarságokat...) és ...már hallgattam belső önmagam, a zavarodott fecsegőt, amint recsegő patefon- hangon ontja a badarságokat ( remegő kézzel és lábbal) ...és....másodpercek alatt tönkreteszi a meghitt találkozást vagy egyszerűen lehetetlenné teszi egy ilyen bensőséges találkozás kialakulását...

- "Szia!....csokis sütit kértem neked is!- tejes kávéval...mondta halálos nyugalommal és már-már bosszantó természetességgel...
...ahogy ránéztem....ott ült ... csillogó szemmel...tökéletesre nyírt , gentleman hajjal, ingben...a másodperc töredéke alatt megfordult a fejemben, hogy vannak  érzelmi ,anyagi és intellektuális kötődések...( a kötődések létét elismerem, de a kötődésektől való minimálisra korlátozott függés híve vagyok)....és van ez a kötődés....a lelki...és köztünk ez utóbbi volt...és minden találkozás alkalmával szorosabbra rántja lelkünk , egymáshoz szorítva ... meghatározva,elkövetkező Nyaraink...

...Ültünk a Cukrászda teraszán ...és néztük a tökéletes Brownie...folyékony belsejét...( nem, nem az úszó dinnyehéjat)... és mintha kiolvasta volna szeme szikrázásából fenti gondolataim...elhallgattunk...mindketten sorsunkba merülten!!...és már bennem sem fecsegett a felszín...
...és a közénk ülő csend közvetítette Gondolataink...szó nélkül megértettük...éreztük..." Ő az!!- a Lelki-társam...és ezen... évek, gondok, távolságok és korlátozások ....és egyáltalán semmi nem változtathat...ezentúl már így marad...az egyre rövidebb nyarakon át...
Velem lesz...és minden nyár-illat-áradat közelebb hozza őt...
Arca mindig arcom felé fordul...ébren és álomban is....mindig Ő marad a Szó...a némaságon át...

Fura entitás az Idő...a Bölcsek mindent megoldó, meggyógyító...Mesternek tartják...rájöttem szeretem ezt a Mestert...Múltját-Jelenét- Jövőjét...

( Az lehet, hogy a gyerekkori nyarak varázsát vissza már nem hozza semmi...megismételhetetlenek, de rájöttem, szeretem a felnőttkor Nyarát is...nagyon!!...lehetőséget ad, a tudatos szellemi-érzelmi fejlődésre...szabadon...ahogyan régen csak  álmodozhattunk róla...)