Az ember lelkében örökké picit gyermek marad...és amikor senki sem látja " gyermekeskedik"...Én radírgumi halmozó voltam ...imádtam őket...az állagukat...a formájuk....az illatuk...és bevallom ma is van egy radírgumi- készletem az "emlék-fiókomban"...nos mindenki lelkében bennragad egy darabka gyermekkor...és valószínű ez így helyes!
Azonban az infantilizmus nem a jófejség vagy az örökfiatalság jele...nem árulok el titkot, he elmondom bizony az infantilizmus fejlődésbeli lemaradottság....ezért csak óvatosan vele!
A gyermekkor felhőtlenségének biztosítása és a lehető leghosszabb ideig való meghosszabbítása, minden szülő célja és feladata.
A gyerekkor megszűnik :
- felnőtté válással : melynek az ember biológiai-pszichikai fejlődése által behatárolt jelei vannak és a szükséges fejlődést vélelmező korhatár elérése következményeként áll be.
-idő előtti felnőtté válással : ennek két esete van...:
- felnőtté válás ...véletlenül ...családi szeretetben...a gyermek akaratából...szülők csillogószemű beletörődésével...ez bosszantó
- felnőtté válás ...véletlenül...a család egységének megbomlása következtében...ez szívszorító.
A természetszerű felnőtté válás határvonala a : felelősségvállalás. Önmagában a felelősségvállalás tudatosítása szükséges...gyakran a családok valamilyen állatot vásárolnak a csemetéknek, hogy gyakorolják szépen a felelősséget...de szerencsére ekkor még lehet lazsálni...ha nincs kedv vagy "hirtelen hőemelkedés" állapota feltűnik...a szülő "kimenti" a felelősség alól a csemetét.
Azonban a tervezett-állandó és összetett felelősségvállalás a Felnőttkor vitathatatlan kezdete...ezután nincs megállás...felelősség a tetteinkért, felelősség önmagunkért, felelősség szavainkért és innentől kezdve ...sokszor felelősség másokért...
"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér...ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el... "
Bejegyzésem apropója, megdöbbenésem és szörnyülködésem, hogy mennyire tragikus egy gyerek, - akinek a védelem és biztonság legmagasabb fokára lenne szüksége - " gyermekkortalanítása"...egyik pillanatról a másikra.
Kicsit neheztelek azokra, akik szándékosan , idejekorán "felnőttesítik" a csemetéket :
- akár a felnőttkorhoz társítható magatartásformák utánzásának engedélyezésével
-akár a nemiséget, mi több közösülést imitáló táncok, ruhák engedélyezésével, sőt egyre gyakrabban látom azt, hogy a kámaszútra csípő mozgást leutánozó gyerkőc a felnőttek kedvence...csillogó szemmel..csapkodják össze a tenyerüket...örvendezve a "tehetségnek"...
Ez csak egy vélemény..én így Vélem...
Segítsünk!! Nekik.!!! Ők csak Gyerekek!! Tőlünk lesik a mozdulatokat...a válaszokat...példák vagyunk!! ...és rajtunk áll, mikor és mennyire "sérülnek"...
Legyünk Jó példák!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése